Komolyan, abban elfáradtam, hogy leírtam a címét. Tegnap este néztem meg a filmet és most megkísérlek írni róla egy kritikát.
Nem csak a címe hosszú, de sokáig is tart, szerencsére elértük az utolsó buszt, ami hazavitt. Hozzávetőlegesen két és fél óráig tartott, de megérte. Nem csak azért, mert Zooey a legvégén szerepelt, hanem, mert tényleg jó volt a film. Unalmasnak sem mondhatnám, sőt, ha rövidebb lett volna, az levont volna az értékéből, szerintem így lett igazán érthető a történet és a címben szereplő esemény motívumát is így lehetett igazán dokumentálni.
A színészi játékra nem igazán lehet rossz szavam. Sajnos, be kell ismernem, hogy Brad Pitt is nagyon jó színész, de a többiek is jól hozták a karaktereiket. És eddig nem tudtam, hogy a Charley Fordot alakító hapsi miért volt olyan ismerős, de most rájöttem, mert utánanéztem. Ő volt Zaphod Beeblebrox, a Galaxis Útikalauz Stoposoknak filmváltozatában! (Ez a kedvenc regényem; miután elovastam, megnéztem a filmet és ott láttam először Zooey-t.) A kis Affleck sipítozós hangja pedig önmagában is elég volt ahhoz, hogy megértsük, hogy milyen csávó is ez a Bob Ford.
Amúgy meg, pont ez a lényeg, a karakterek. Nincs jó, nincs rossz, csak emberek vannak a filmben. Jó, ezt nem most találták fel, de az, hogy sem Jesse James-t, sem pedig Robert Ford-ot nem tüntetik fel egyértelmű hősként, az nagyon fontos eleme a mozinak.
Zooey: Kábé három percen keresztül alakítja Ford feleségét (milyen érdekes, a Galaxisban is van egy Ford...), de azt rendkívül meggyőzően és elbűvölően csinálja. Énekelni itt is énekel egy kicsit, de a narrátor sajnos ránarrál a Művésznő búgó énekhangjára. Ami tehát Deschanel kisasszonyt illeti, sokat nem szerepelt, nem bontakoztathatta ki sokrétű tehetségét, de legalább részese lehetett ennek a remek műnek, aminek a címét még egyszer nem fogom leírni.
Sok kis köcsög egyébként a narrátort basztatja, pedig szerintem egyáltalán nem felesleges, nagyon is illik az egész film stílusához. Megmondanám, hogy mi a műfaja, ha meg tudnám határozni, de sajnos fingalmam sincs, úgyhogy ez kimarad. Minden mondatom új információt tartalmaz, és csak nyomaiban követi az előzőt, már ami a kohéziót illeti; szóval ezt a sormintát folytatva most elárulom, hogy Andrew Dominik a rendező, de ez nem tudom, hogy kinek mit mond, én ezelőtt még nem hallottam róla. Ettől fogva mindenesetre nagyra tartom az ő munkásságát.
Még valamit hozzá kell fűznöm a filmhez. Egész végig azt vártam, hogy felcsendüljön a Jesse James c. dal, amit én Bruce Springsteentől halottam először a We Shall Overcome cö albumról. (Amúgy meg 1924-ben Bascom Lamar Lunford énekelte fel először ezt a népdalt. (báj wikipedia)) Ja, és végül tényleg elhangzott a dal, így minden klappol, a hosszú című Jesse James film nálam tízből kilenc pontot ér. Nincs benne a tíz kedvenc filmem között, de mondjuk, hogy a 11. helyre pont jó.
