A héten (asszem kedden, de ez nem is olyan fontos) láttam végre a The Happening cö filmet. Erről írok most pár sort.
Alapvetően M. Night Shyamalan egy nagyon jó rendező. Ott volt ugye a Hatodik Érzék, amit egyszer véletlenül láttam a tévében és egyike a tíz kedvenc filmemnek ever. A Hatodik Érzéktől amúgy is minden hozzáértő odavan, de például a Falu-t a kritikusok meg a filmbuzik nem tartják jó alkotásnak. Pedig szerintem az is jó volt. Ennek a faszinak egyszerűen van érzéke az ilyen típusú filmekhez. Néha mellényúl, ezt én sem tagadom, elég csak a Lány a vízben-t említeni, meg a Jelek sem volt annyira jó, főleg a vége miatt. Ezért sokan azt mondták Az Esemény bemutatása előtt, hogy ez egy vízválasztó film lehet Shyamalan karrierje szempontjából.
A kritikák főleg negatívak voltak, de sejtettem, hogy a szimpla hozzánemértő szardobálásnál többről nincs szó. A Happening az elejétől a végéig tele van feszültséggel, és a lényeg, hogy egy pillanatig sem unalmas. Jó, az oroszlános rész elég gagyi, dehát nem etethetünk meg embereket igaziból vadállatokkal, csak azért, hogy élethű legyen a film. Persze, az is igaz, hogy a vége lehetett volna keményebb is. Meg az egész lehetett volna összeszedettebb; kicsit sok benne a szál. Lehet, hogy annyira nem is jó? Vagy csak túl sok kritikát olvastam? Na mindegy, nekem tetszett, nem úgy tartom számon azt a kilencven percet, amit erre szántam, mint elvesztegetett időt. Mondjuk, lehet, hogy csak Zooey miatt vagyok pozitív...
Az egész hirtelen kezdődik New York-ban, az emberek valamitől megzavarodnak, megállnak, és végül öngyilkosok lesznek. Senki sem tudja, mi történik, találgatnak, de még a végén sem biztos, hogy az okozta a katasztrófát, amit mondtak, hogy okozta. Többet nem mondok a cselekményből, hátha érdekli a kedves olvasót a film, és nem örülne a spoilernek. Így aztán ennek a bekezdésnek kábé semmi értelme.
Szerintem nem is az a lényeg, hogy mi történik, hogy mi a katasztrófa, hanem az egésznek a lélektana. A reakció. És ebbe bele is lehet gondolni, valamilyen szinten ez a film elgondolkodtatja a nézőt. A karakterek is érdekesek, emiatt van is hiányérzetem, ugyanis jó lett volna többet megtudni Alma (Deschanel) és Elliot Moore (Wahlberg) kapcsolatáról. Ha hosszabb lett volna a film, az jót tett volna neki, de így sem rossz. Legalábbis nem annyira, amennyire egyesek utálkoznak rajta. Shyamalan nyugodtan felvállalhatja.
Zooey jól hozza a karaktert, aki jól láthatóan problémákkal küzd az emberi kapcsolatok terén, de amúgy kedves ember. És hülye neve van: Alma. Eddig azt hittem, hogy ilyen név csak a Szomszédokban van, de úgy tűnik, hogy mégsem. Az első jelentben, amiben feltűnik elég idióta fejet vág a Művésznő, aztán pedig bután néz. Egyébként egy kicsit kancsalnak is tűnik. Mindent egybevetve azt hiszem, nem ez a legjobb alakítása, de semmiképpen sem mondhatjuk, hogy rosszul játsza a szerepét. Sőt, szerintem ő a legjobb része a filmnek, de én elfogult vagyok.
